A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Verecke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Verecke. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 12., kedd

Verecke, Szolyva és Beregvár - Második kárpátaljai utazásunk, 2011. március 26-31.


A munkácsi vár megtekintése után Verecke felé vettük az irányt, ahol némi üröm is vegyült az örömbe. Nem várt fogadtatásban volt részünk a Vereckei-emlékműhöz vezető gyalog út elején.  Az ukrán nacionalista Svoboda párt tagjai szobrot avattak, és épp odaérkezésünkkor tartott ott a szónok, hogy a lengyeleket és a magyarokat szidta. Páran felkísérték csoportunkat az emlékműig, hogy "ne féljünk", és megkérdezték, hogy elvesztettünk-e valamit, vagy miért jöttünk ide. Az emlékműnél szomorú látvány fogadott bennünket, fehér festékkel összemázolt, horogkeresztekkel meggyalázott emlékmű képe tárult elénk. A koszorúk szanaszét dobálva, üres festékesdobozok, a festék még ragadt, meg sem száradt az emlékművön, letört emlékmű darabok a földön, YPA felirat, ami az ukrán felkelő hadsereg rövidítése.... Felkötöttük a piros-fehér-zöld szalagot, ami távozásunkat követően talán pár percig még ékesítette Vereckét....
A mi csoportunk volt az első, aki ezt felfedezte, mármint a magyarok közül, hiszen a rongálás az odaérkezésünk előtti órákban történhetett. Mindannyian felháborodottak és zavartak voltunk, még a Himnusz éneklése is elmaradt. Aztán lefelé jövet újra a hatalmas ukrán zászlókat lengető "barátaink" között kellett elhaladnunk, és ismét minket szidalmaztak, de szerencsére nem vertek meg bennünket.
Innen a szolyvai emlékparkba mentünk, mely a sztálini terror áldozatainak állít méltó emléket, majd a beregvári Schönborn kastély megtekintésével zártuk a napot.

A felvételek 2011. március 27-én készültek.


Útközben a Vereckei-hágóhoz

A Latorca partján tartott rövid pihenő után indultunk tovább Vereckére


Faházak az út mentén

A felvételek a buszból készültek...

Errefelé szokás a házak udvarán felállított feszület







A havas vereckei táj




A Vereckei-hágó

Már gyalogosan megyünk a Vereckei-emlékműhöz  -  a Trianon előtt Magyarországon itt volt a lengyel-magyar határ, ahol most a Svoboda párt tagjai szobrot avattak, akik minket nem nagyon láttak szívesen.


Itt már megpillantottuk az emlékművet, de még nem tudtuk, hogy milyen állapotban van


A megrongált emlékmű

Kilátás a havas hegyekre


Felkerül a nemzeti színű szalag


A csípős hidegben végre kisütött a nap







Búcsú az emlékműtől





Útközben Szolyva felé


Ismét a buszban ülünk, és gyönyörködünk a tájban



Szolyva

Megérkeztünk Szolyvára - az emlékpark alapköve

A kő emléktáblája

A sztálini terror idején elhurcolt emberek emlékére készült ez az emlékpark. 1944 őszén a Kárpátalján élő 18 és 50 év közötti férfi lakosság nagy részét elhurcolták "málenykij robotra", kb. 30-40 ezer embert,
közülük csak harmaduk tért vissza.

A Mártírok kápolnája az emlékparkban


Írások, visszaemlékezések a kápolnában



A kápolna



A kegyeleti hely középső része közelről

Az elhunytak nevei településenként vannak felsorolva




A II. világháborúban elhunytak emlékére állított jelképes sír


Kopjafa a kereszt mögött

Szépen nyíló krókuszok a parkban



Beregvár

Szolyvát elhagyva megérkeztünk Beregvárra  -  ezt a fát mindannyian megérintettük,
mert erőt sugároz.

A Schönborn grófok egykori kastélya Beregváron

Az 1895-ben épült beregvári Schönborn kastélyban jelenleg szanatórium működik, így be nem tudtunk menni.

Egy korabeli szokásnak megfelelően 12 bejárata (hónapok), 52 terme (hetek) és 365 ablaka (napok) van.






Kis mesterséges tó a kastély közelében

Béka a tóban


Őzek a kastély mellett

Gyöngytyúkok

A tavat körbe sétáltuk


Fák az ősparkban

Az Örök fiatalság forrása, én is megmosakodtam benne...

Ismét visszajutottunk a kastélyhoz







Vacsora a szállásunkon

Este a vacsoránk - húsleves...

...és pörkölt tésztával, savanyúsággal



A beregvári Örök fiatalság forrása

Úgy tartja a monda, hogy aki a beregvári Örök fiatalság forrásának vizében megfürdik, vagy megmosakodik, az örökké fiatal marad. Volt egyszer egy asszony, aki nagyon féltékeny volt a férjére. Minden nap, mikor hazajött az ura a munkából, kifaggatta, hogy merre járt, mit csinált, kivel találkozott. Örökösen attól félt, hogy a férjének más, fiatalabb asszonyok tetszenek. Történt egyszer, hogy az ember fáradtan jött haza az erdőből, megállt a forrásnál, jót ivott belőle, megmosta az arcát. Gondolta, minek siessen haza a zsémbes asszonyhoz, hát leheveredett a forrás mellé, és elaludt. Mikor felébredt újra ivott, majd indult hazafelé. Otthon az asszony megint elkezdett veszekedni vele, hogy merre járt ilyen sokáig, de éppen háttal állt neki a férje, így nem látta annak arcát. Mikor megfordult, nagyon elcsodálkozott. Az ura megfiatalodva, sötét hajjal állt előtte, fiatalos tűz égett a szemében. Ekkor az asszony azt hitte, hogy tényleg szeretője van a férjének, mert szerinte csak egy új szerelem képes így megváltoztatni valakit. Addig-addig faggatta a férjét, míg az elmondta, hogy a forrásnál járt. A telhetetlen asszony másnap visszament az urával a forráshoz, ahol elkezdte inni a vizet, és megmosakodott benne, hogy ő is szép fiatal legyen. Olyan sokáig mosakodott, hogy már a férje megelégelte, kérte, hagyja abba, de az asszony hajthatatlan volt. Végül az ember karon ülő kisbabaként vitte haza a feleségét.


A beregvári Schönborn kastély legendája

Egyszer régen az egyik Schönborn grófnak gyönyörű, fiatal felesége volt. Nagyon szerette szép hitvesét, minden kívánságát teljesítette. Egy alkalommal vadászatot tartottak, sok vendég gyűlt össze a kastélyban, és a grófnénak megtetszett az egyik vendégségben lévő fiatalember. A vonzalom kölcsönös lett. Mikor eljött a vadászat napja, a grófné erős migrénre hivatkozva otthon maradt. A fiatalember is betegséget színlelt, így ő sem ment a többiekkel. A gróf a vadászaton végig szeretett feleségére gondolt, így hamarabb indult haza, gondolta majd örömet szerez az asszonynak, aki talán már jobban is van, és egyedül sétálgat a kertben. De mivel nem találta a feleségét sem a kertben, sem a szobájában, gondolta benéz a beteg vendég szobájába is, hogy vele mi van. Majd meghűlt a vér benne, mikor benyitott a szobába. Ott találta a két "gyengélkedőt" egymás karjaiban. Épp háromnegyed öt volt. Ekkor a kastély órái megálltak, és azóta is háromnegyed ötöt mutatnak. De mivel a gróf nagyon szerette a feleségét, beleegyezett, hogy a szerelmesek legyenek egymáséi, és még a kastélyt is a feleségére hagyta. Ezek ketten összeházasodtak, de az asszony hamar rájött, hogy rosszul választott, a volt férje viszont már nem fogadta vissza. Ekkor a grófné bánatában kiugrott a kastély egyik emeleti ablakából, és szörnyethalt.




Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: