2011. április 12., kedd

A munkácsi vár - Második kárpátaljai utazásunk, 2011. március 26-31.


A második napunk. Reggeli után azonnal indultunk Munkácsra, az időjárás is kegyes volt hozzánk, gyönyörű napsütésben csodálhattuk meg Zrínyi Ilona várát, izgalommal vártuk, hogy megtekinthessük a várban felállított Turul szobrot.

A felvételek 2011. március 27-én készültek.


Útközben Munkács felé

Egy-két buszból készült reggeli felvétel Beregszászról

Fedák Sári villája Beregszászban


A munkácsi vár

Már a munkácsi vár, még mielőtt beértünk volna a városba  -  a vár egy 70 méter magas dombon áll, így a városhoz közeledve messziről is már jól látható.

Már a vár alatt járunk, ezt és az alatta lévő képet is a buszból fényképeztem


Már gyalogosan - a vár bejárata

A vár bejárata előtt állok

Férjem a vár "hídján"

A vár XIII-XVII. szádban épült több szakaszban. 1633-tól 1711-ig, a Rákóczi-szabadságharc bukásáig a Rákóczi család birtokában volt. A várat 1688-ban a Habsburgok két éves ostrom után, árulás révén elfoglalták.

Cica, a bejárati kapu előtt


Az alsó várudvar  -  A túlerőben lévő csapatokkal szemben az ország függetlenségéért küzdő Zrínyi Ilona állt, akit hősies helytállásáért még a szultán is kitüntetett. A kurucoknak 1704-ben sikerült a várat visszafoglalnia. Rákóczi is átépítette, megerősíttette a várat és innen irányították a szabadságharc küzdelmeit.


Marika beszél a várról


Petőfi emléktáblája a felső udvarban

A szépen restaurált vár  - a 2007-ben tett látogatásunk alkalmán még munkások dolgoztak a falakon


A vár udvarán lévő kút 85 m mély


Petőfi szobor

Zrínyi Ilona emléktábla

Néprajzi kiállítás a várban


Bölcső








Az 2008. március 5-én  újra felállított Turul szobor - Az 1896-ban, a hét millenniumi emlékmű egyikeként felállított munkácsi turulszobrot a csehszlovák hatóságok 1924 decemberében bontatták le. Az emlékmű több mint két évtizedig a vár udvarán hevert. A Vörös Hadsereg a város elfoglalása után 1945-ben a bronzszobrot beolvasztatta. A szobrot most Kijevben öntötték újra Belény Mihály ungvári szobrász gipszmintája alapján, amely a fennmaradt tervek és fotók alapján készült. Az egytonnás turulszobor 2,5 méter magas, a szárnyak fesztávolsága 6 méter, a turul által tartott kard súlya egymagában 70 kg. A visszaállítási projektet teljes egészében a Munkácsy-gyűjteményéről híres Pákh Imre nagyvállalkozó finanszírozta.

A turul madár közelebbről


Dombormű a szobor talapzatán

Kilátás a várból

Kilátás a várból a Latorca kanyarulatára

A Turul előtt állunk

Emléktábla a szobor talapzatán


Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Ferenc szobra a várban

Emléktábla a szobor mellett




Zrínyi Ilona közelről

Kápolna a várban

Két "titkos" felvétel az ikonokról, itt ugyanis nem szabadott fényképezni


A vár  pincéje

Rekonstruált kínzókamra a pincében


Rákóczi zászlaja

Ismét a szobor, egy emeleti folyosóról nézve











Útközben visszafelé Munkácsról

A vár látogatása után indultunk tovább Verecke felé

Útközben kis pihenőt tartottunk a Latorca partján



A fogadó belseje a Latorca partján

A fogadó, amely mellett a pihenőt tartottuk

És ismét a Latorca


Idegenvezetőnk, Marika sok szép mondát mesélt el csoportunknak, ezekből egy, ami Munkácshoz kapcsolódik:

A kis Rákóczi és a tulipánok:

Munkács várában élt a kis Rákóczi Ferenc az édesanyjával, Zrínyi Ilonával, aki nagyon szerette a szép virágokat, köztük is a tulipánokat a legjobban. A vár udvara mindig tele volt a szépen virító virágokkal. Aztán jött egyszer egy hideg, viharos tavaszi éjszaka, erősen fújni kezdett a szél. A kis Rákóczi, hogy megmentse édesanyja szeretett virágait, kirohant az udvarra, és elkezdte sorra letakarni azokat. Mikor az utolsó tulipánhoz ért, csoda történt! A virág átváltozott tündérré, aki egy kis kürtöt ajándékozott a kisfiúnak. Ha valamikor bajba kerül, csak fújja meg a kürtöt, és ő ott terem, hogy a segítségére legyen. De csak egyszer használhatja fel! A kis Rákóczi nem sokkal az est után meg is fújta a trombitát, amikor egy vesztésre álló csatához kért segítséget. A tündér segítségével meg is nyerték az ütközetet.


És végezetül egy szép dal szövege, amit itt, Kárpátalján ismertünk meg:

Ungnak és Tiszának...

Ungnak és Tiszának sebes a járása,
Mint konok szívünknek szilaj sodorása.
Szilaj sodorása Ungnak és Tiszának
Arcunkra vált jele ősi kopjafának.

Vereckénél susog rengeteg nagy erdő,
Lovasoknak árnya az egekig felnő.
Az egekig felnő, sűrű sötét felhő,
Eleink porából támad bíbor eső.

Munkács szép várának kövei peregnek,
Zrínyi Ilonának könnyűi erednek.
Könnyűi erednek, sárral keverednek,
Valahol titokban zászlókat temetnek.

Csillaglátó Táltos forrósítsd a vérem,
Ne hagyd elszunnyadni, acélozd meg hitem.
Acélozd meg hitem én egyetlen kincsem,
Amit nem vehet el semmiféle isten.

Ungnak és Tiszának örök a járása,
Mint konok szívünknek szilaj lobogása.
Szilaj sodorása Ungnak és Tiszának,
Őrzői vagyunk még ezeréves lángnak.




Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:

1 megjegyzés: