A Mözsről Kalocsára tett kirándulásunk második részébe főleg a Tájházban és a Viski Károly Múzeumban készült képeim közül válogattam be néhányat. A képeken megcsodálhatjuk a világszerte híres, egyedi kalocsai népművészetet és a népi építészet remekeit.
A felvételek 2012. júliusában készültek.
 |
| A Tájház az utcáról nézve - Gábor Lajos 1952-ben hagyta a városra a mai múzeum épületét. A ház mintegy 200 éves úgynevezett "partos ház", melynek első három helyisége eredeti formájában mutatja be a régi paraszti életet, míg a valamikori kamra helyén egy kis kiállítás keretében kísérhetjük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését. |
 |
| A ház az udvarból nézve |
 |
| Muskátlival teli szekér és egy faragott oszlop díszíti az udvart |
 |
| A faragott oszlop teteje |
 |
| Gémeskút az udvaron |
 |
Belső képek a Tájházból - Az ilyen jellegű parasztházak általában 3-4 szobásak voltak. Ezt, az úgynevezett
tisztaszobát a család csak ünnepnapokon használta, vagy ha messziről jött vendég érkezett.
Falait az asszonyok szabad kézzel pingálták. |
 |
| Kemence |
 |
| Közelebbi rész a kemencéről |
 |
| Édesapám..... |
 |
| ...és jómagam a kemence hűsítően hideg padkáján |
 |
| Önarckép tükörrel..... |
 |
| A szoba falait pingáló asszonyok és lányok névsora |
 |
A második helyiség a konyha volt. Érdekessége a nyitott kémény, ahol télen kolbászt füstöltek.
A meleget a kemence szolgáltatta: ebben sütötték az asszonyok a kenyeret is. |
 |
A következő szoba a lakószoba, a család mindennapjainak színhelye volt. Egyszerre több
generáció is együtt élt ebben a szobában: nemcsak a szülők és a gyerekek,
hanem sokszor a nagyszülők is. |
 |
| Az utolsó szoba korábban kamra volt, ahol most egy kis kiállítás keretében követhetjük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését. A kalocsai hímzés nem volt mindig ilyen színes. Korábban fehéren fehéret hímeztek, majd később jött hozzá a fekete, piros és a kék szín. Ezeket a színeket akkor még növényekből nyerték. Később, úgy a harmincas évek végétől vált sokszínűvé a kalocsai hímzésvilág. |
 |
| A tájház ajándéküzlete, ahol szebbnél-szebb dolgok vásárolhatóak |
 |
| A Viski Károly Múzeum kiállítása |
 |
Néprajzi kiállítási rész - középparaszti család szobájának, konyhájának és kamrájának berendezése
a XIX. század utolsó harmadában. |
 |
| Hímzett ruhák |
 |
| A "Viszik a menyasszony ágyát" elnevezésű jelenet. |
 |
| A fiatal pár |
 |
| Pingált falak és kalocsai motívumú étkészletek |
 |
| Görög és római pénzek - a múzeum néhány ezer darabot számláló kiállításán |
 |
| A középkori magyar állam pénzei - az 1000-1526 közötti időszakból |
 |
| Kegy- és katolikus érmek |
 |
| Részletek a múzeum gazdag ásványgyűjteményéből |
 |
A múzeum megtekintés után indultunk a buszpályaudvarra. Ismét a sétálóutcán
haladtunk végig. Asztrik, Kalocsa első érsekének szobra az utca elején. |
 |
| Asztrik kezében a Szent Istvánnak hozott korona |
 |
| A szobor felirata |
 |
| Bár nem látszik rajta, de már a Szent László hídon járunk. A köznyelvben Szekszárdi hídnak nevezett híd Szekszárdtól északra köti össze a Dunántúlt az Alfölddel. |
 |
| A hidat 2003. július 4-én adták át a forgalomnak. 73 év után ez volt az első olyan híd a Dunán, ami nem Budapesten épült. 919,6 méteres hosszával megépítésekor az ország leghosszabb közúti hídja volt. |
Az ehhez a naphoz kapcsolódó összes bejegyzés:
