2011. április 12., kedd

Iza és a Szinevéri-tó - Második kárpátaljai utazásunk, 2011. március 26-31.


A beregszászi piacozás és városnézés után indultunk a messzi, fenyvesekkel övezett, 1000 m magasságban fekvő gyönyörű Szinevéri-tóhoz, ahol szikrázó napsütésben, befagyott hómezővé varázsolt tó fogadta csoportunkat a télies tájban. De közben rövid pihenőt tartottunk Izán....

A felvételek 2011. március 29-én készültek.

Iza

Mielőtt a Szinevéri-tóhoz értünk volna, megálltunk a Huszt melletti Izán, ahol szép vesszőből font, fából faragott,
és egyéb dísz és használati tárgyak sokaságából válogathattunk és vásárolhattunk.


Útközben a Szinevéri-tóhoz

Már közeledünk a Szinevéri Nemzeti Parkhoz













A Talabor folyó

Ahogy közeledtünk a nagyobb hegyek felé, úgy egyre több hófoltot láttunk

Magyaros motívumú napsugaras homlokzatú ruszin faházak




Ez a felvétel még a buszból készült.....

...de itt már megkezdtük gyalogutunkat a tóhoz

Az út mellett csordogáló patakon sok ilyen kis vízesés látható


A tavat csak gyalog lehet megközelíteni egy kb. 500 m-es úton


Egyre nagyobb a hó, de hideg nem volt









A Szinevéri-tó

Megérkeztünk a befagyott tóhoz...



A tó jege

Napozás



Szia....


Szín és Vír fából faragott szobra


A Szinevéri-tó közel ezer méter magasan fekszik, fenyőkkel borított hegyek veszik körül. A tó több ezer évvel
ezelőtt keletkezett egy földcsuszamlás következtében, a monda szerint Színy és Vír után kapta nevét,
akikről a képek végén olvasható a legenda.

Tábla az Árpád-vonalról


Kellemes sétát lehet tenni a tó körül, ahol táblák jelzik a környék jellemző állat- és növényvilágát

Szín és Vír hatalmas szobra

Hű, de kicsi vagyok....







Innen már indulunk visszafelé


Visszafelé a tótól







A II. világháborúban a Vörös Hadsereg támadása ellen kiépített Árpád-vonal része volt az ilyen,
és ehhez hasonló harckocsi akasztó gúla.


A Tiszába ömlő Nagy-Ág


Szintén a Nagy-Ág

Az Árpád-vonal részét képező bunkerek a II. világháború idejéből










A bunkerek környéke



"Asszonyvallató" híd a Nagy-Ág felett


A lengő fahíd népies elnevezése, ami abból ered, hogy régen,
 a férj hosszabb távollét után hazatérve úgy győződött meg a
felesége hűségéről, hogy az asszonyt felküldte a hídra, és addig
 rázta a hidat, míg felesége be nem vallotta hűtlenségét.



Marika volt az egyetlen asszony, aki végig mert menni a hídon





Este a vacsoránk Beregszászon

A mai vacsoránk gulyásleves és.....


.....nagyon finom túrós tészta volt

Festmény az étkező falán a huszti várról, a vár feletti felhő Nagy-Magyarországot idézi



A Szinevéri-tó legendája  (ruszin monda)

A Szinevéri-tó keletkezésére megvan a tudományos magyarázat, egy földcsuszamlás, de a monda sokkal szebben mondja el a történetet.
A környék urának volt egy gyönyörűséges szép, kék szemű lánya, Színy (ami kéket, kékecskét jelent). A lány egyszer kisétált a mezőre, ahol a fiatal, fess bojtár, Vír legeltette a nyájat, és csodálatosan furulyázott. Első látásra egymásba szerettek a fiatalok. A szép Színy ezután gyakran járt ki egyedül, és találkozott a szerelmével. Sokat beszélgettek, sok szép órát töltöttek együtt boldogságban. Az apának feltűnt, hogy a lánya sokat sétál egyedül, hát meghagyta a szolgálóknak, hogy lessék meg a lányát. Mikor az uraság tudomására jutott a szerelmesek története, szörnyű haragra gerjedt, és megparancsolta az embereinek, hogy végezzenek a bojtárral. Vír gyanútlanul üldögélt, várta szerelmét, és furulyázott. Ekkor a rosszakarói egy nagy követ gurítottak le a magasból, ami megölte a fiút. Mikor Színy odaért, és meglátta halott szerelmét, elkezdett sírni, és csak sírt, és sírt, és sírt, míg a völgy megtelt a könnyeivel, és tó lett belőle.



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:

Városnézés Munkácson és Ungváron - Második kárpátaljai utazásunk, 2011. március 26-31.


Az ötödik napon, miután megettük a finom reggelit, indultunk Munkácsra, ahol sétáltunk a városban, megnéztük a nevezetességeket, majd mentünk tovább Ungvárra. Itt is ismerkedtünk a várossal, sétáltunk az Ung partján, mely Európa leghosszabb, 2500-2800 méteres platánsorával büszkélkedhet. Átmentünk a hídon is, az Ung túlpartjára, a város másik felére, és nemzeti színű szalagot kötöttünk Petőfi szobrára.

A felvételek 2011. március 30-án készültek.

A reggelink Beregszászon

A reggeli: tükörtojás szalonnával és savanyú uborkával


Munkács

A városháza


Díszítőelem a városházán

Emléktábla  Munkácsy Mihály egykori szülőházának helyén


Az egykori Vasudvar épülete


Sofőrünk, János  -  a sokak által kedvenc szoborral, melyet egy
élő kéményseprőről mintáztak.

A szobor a sétálóutcában áll

Munkácsy Mihály szobra, szintén a sétálóutcában

A mellszobor közelebbről

Művészeti Iskola, melyben a Munkácsyról tervezett, de el nem készült emlékmű makettja áll

A fent említett szobor az iskolában

Emléktábla az iskola falán

Egy míves vaskapu

A sétálóutca

A Latorca

Szobor a Latorca partján

A szobor távlati képe  -  ezután indultunk tovább Ungvárra


Ungvár

Az ungvári görög katolikus székesegyház

Mozaikok a templom homlokzatán






A templomhoz tartozó püspöki palota

A püspöki palota bejárata

A sétálóutca

Házak a sétálóutcában

A Gizella-ház

Díszítés a Gizella-házon  -  valószínűleg Gizella királyné

A Szent György templom

A templom belseje

Mária szobor a templom mellett

A sétálóutca

Az Ung

Átmentünk az Ung túlsó partjára

Ahol felkerestük Petőfi szobrát

A Korona Szálló

Egy régi üzlet felirat



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: