Mórahalomra való megérkezünk másnapján a Szegedi Vadasparkot jártuk végig, de előtte megálltunk Kiskundorozsmán, hogy megnézzük a híres "Faragó féle" Dorozsmai szélmalmot.
Akit bővebben érdekel a malom története, annak ajánlom az alábbi, a Magyar Múzeumok honlapjáról ollózott ismertető elolvasását.
Az alábbi idézet innen származik:
A második világháború előtt már csak tíz, a háború után csak egy, a Faragó-féle szélmalom működött Kiskundorozsmán. Ezt a malmot Czékus Andor gazda építtette 1821-ben. Tőle Faragó György vásárolta meg 1900-ban. Kezdetben gabonát őrölt, többféle minőségben. A leszármazottaktól tudjuk, hogy családi vállalkozás volt a szélmalom üzemeltetése. Sokszor éjjel nappal egyfolytában őrölt a malom, hogy minél jobban kihasználják a böjti szeleket. Előfordult ugyanis, hogy megfelelő szél hiányában napokig, sőt hetekig pihenőre kényszerült a család.
Miután Faragó György 1949-ben meghalt, a malom állapota egyre romlott, mert a család tovább nem használta, mígnem 1961-ben a műemléki felügyelőség műemlékké nyilvánította. A szélmalom állapota ennek ellenére egyre romlott. Joó Antal az akkori nagyközségi tanács dolgozója szerint, az utolsó hazai látogató a még álló, de már nagyon romos malomban a szép emlékű prózai színészünk, Páger Antal és a Hódmezővásárhelyi Anyakönyvi Hivatal vezetője volt.
Az 1970-es év tavasza az árvíz és az igen magas belvíz elleni védekezések ideje volt. A rosszul szigetelt építmények sorra életveszélyessé váltak. Így a malom is átázott, szétmállott fala nem bírta a tető- és a faszerkezetek súlyát, és 1970. április 22-én összedőlt. Csupán egy 2,5 x 2 m-es falszakasz maradt épségben.
A magyar műemléki elvek és az általánosan kifejlődött gyakorlat általában nem engedélyezi a rekonstrukciót. Itt mégis más volt a helyzet. A község utolsó szélmalmához ragaszkodott a lakosság, a helyi vezetők, illetve más állami szervek is szükségesnek tartották, hogy a malom újra felépüljön, esetleg modern anyagból, téglából, vasbetonból, fémvitorlákkal, stb. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség végül úgy döntött, hogy a szélmalom épüljön fel rekonstrukcióként, eredeti anyagok és szerkezetek felhasználásával.
A romok eltakarításánál előkerült a malom minden faszerkezete hiánytalanul, majd Faragó György fia, Faragó Béla rajza alapján az alkatrészeket beszámozták, és a Községi Tanács épületébe szállították. A helytelen tárolás miatt azonban az alkatrészek egy része gombásodás miatt használhatatlanná vált, beépítésre már nem volt alkalmas.
Korabeli fényképek alapján fotogrammetria segítségével Horn Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársa határozta meg a malom pontos méreteit. Ezután hozzákezdtek a megmaradt falrész visszabontásához. A falazó anyagból csupán az a három sor tégla volt használható, amely korábban a malom lábazatául szolgált. A statikai elemzések alapján eldöntötték, hogy az alapot 1 m mély úsztatott vasbetonból készítik, és erre kerül a hagyományos anyagokból, hagyományos módon a felépítmény.
Az újjáépítés 1972 őszén megkezdődött. Kivitelezőnek a malomépítésben jártas Nagy Torma Vince szélmolnárt, Horváth Istvánt, és Ladányi Andrást fogadták fel. A falazat építőanyagát több helyi vályogvető, Deák György kovácsmester vezetésével készítette hagyományos módon, hagyományos anyagokból, azaz szikes agyagból pelyvával, törekkel keverve.
Az egyes födémszintek elválasztására, a lépcsőkhöz, létrákhoz új faanyagokat használtak fel. Az elgombásodott szerkezet egy részét egy balástyai, hasonló típusú malomból pótolták. Mivel több fő fa alkatrészt újonnan kellett készíteni, így a jelentősebb darabokra, mint például a szelestengelyre, még a nevüket is bevésték a mesterek.
A tetőszerkezetet egy-két darabtól eltekintve a régiek alapján szintén újjal kellett pótolni. A tető lefedése hagyományos módon, zsindellyel történt. A fordító rudazat a fordító szerkezettel szintén új anyagból készült, a régi vasalatok felhasználásával. Ugyanígy történt a nyílászáró szerkezetekkel is. A falazatot kívül-belül pelyvás sárral tapasztották és háromszori fehér meszelést kapott.
Sisa Béla, az Országos Műemléki Felügyelet munkatársa így írt az épületről: "A szélmalom helyreállítása 1973 tavaszán fejeződött be. Az ünnepélyes átadáson a kétpárköves malom újra működött. A próbaőrlés alkalmával kukoricadarálásra és búzaőrlésre került sor."
A felvételek 2023. szeptember 7-én készültek.
Akit bővebben érdekel a malom története, annak ajánlom az alábbi, a Magyar Múzeumok honlapjáról ollózott ismertető elolvasását.
Az alábbi idézet innen származik:
A második világháború előtt már csak tíz, a háború után csak egy, a Faragó-féle szélmalom működött Kiskundorozsmán. Ezt a malmot Czékus Andor gazda építtette 1821-ben. Tőle Faragó György vásárolta meg 1900-ban. Kezdetben gabonát őrölt, többféle minőségben. A leszármazottaktól tudjuk, hogy családi vállalkozás volt a szélmalom üzemeltetése. Sokszor éjjel nappal egyfolytában őrölt a malom, hogy minél jobban kihasználják a böjti szeleket. Előfordult ugyanis, hogy megfelelő szél hiányában napokig, sőt hetekig pihenőre kényszerült a család.
Miután Faragó György 1949-ben meghalt, a malom állapota egyre romlott, mert a család tovább nem használta, mígnem 1961-ben a műemléki felügyelőség műemlékké nyilvánította. A szélmalom állapota ennek ellenére egyre romlott. Joó Antal az akkori nagyközségi tanács dolgozója szerint, az utolsó hazai látogató a még álló, de már nagyon romos malomban a szép emlékű prózai színészünk, Páger Antal és a Hódmezővásárhelyi Anyakönyvi Hivatal vezetője volt.
Az 1970-es év tavasza az árvíz és az igen magas belvíz elleni védekezések ideje volt. A rosszul szigetelt építmények sorra életveszélyessé váltak. Így a malom is átázott, szétmállott fala nem bírta a tető- és a faszerkezetek súlyát, és 1970. április 22-én összedőlt. Csupán egy 2,5 x 2 m-es falszakasz maradt épségben.
A magyar műemléki elvek és az általánosan kifejlődött gyakorlat általában nem engedélyezi a rekonstrukciót. Itt mégis más volt a helyzet. A község utolsó szélmalmához ragaszkodott a lakosság, a helyi vezetők, illetve más állami szervek is szükségesnek tartották, hogy a malom újra felépüljön, esetleg modern anyagból, téglából, vasbetonból, fémvitorlákkal, stb. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség végül úgy döntött, hogy a szélmalom épüljön fel rekonstrukcióként, eredeti anyagok és szerkezetek felhasználásával.
A romok eltakarításánál előkerült a malom minden faszerkezete hiánytalanul, majd Faragó György fia, Faragó Béla rajza alapján az alkatrészeket beszámozták, és a Községi Tanács épületébe szállították. A helytelen tárolás miatt azonban az alkatrészek egy része gombásodás miatt használhatatlanná vált, beépítésre már nem volt alkalmas.
Korabeli fényképek alapján fotogrammetria segítségével Horn Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársa határozta meg a malom pontos méreteit. Ezután hozzákezdtek a megmaradt falrész visszabontásához. A falazó anyagból csupán az a három sor tégla volt használható, amely korábban a malom lábazatául szolgált. A statikai elemzések alapján eldöntötték, hogy az alapot 1 m mély úsztatott vasbetonból készítik, és erre kerül a hagyományos anyagokból, hagyományos módon a felépítmény.
Az újjáépítés 1972 őszén megkezdődött. Kivitelezőnek a malomépítésben jártas Nagy Torma Vince szélmolnárt, Horváth Istvánt, és Ladányi Andrást fogadták fel. A falazat építőanyagát több helyi vályogvető, Deák György kovácsmester vezetésével készítette hagyományos módon, hagyományos anyagokból, azaz szikes agyagból pelyvával, törekkel keverve.
Az egyes födémszintek elválasztására, a lépcsőkhöz, létrákhoz új faanyagokat használtak fel. Az elgombásodott szerkezet egy részét egy balástyai, hasonló típusú malomból pótolták. Mivel több fő fa alkatrészt újonnan kellett készíteni, így a jelentősebb darabokra, mint például a szelestengelyre, még a nevüket is bevésték a mesterek.
A tetőszerkezetet egy-két darabtól eltekintve a régiek alapján szintén újjal kellett pótolni. A tető lefedése hagyományos módon, zsindellyel történt. A fordító rudazat a fordító szerkezettel szintén új anyagból készült, a régi vasalatok felhasználásával. Ugyanígy történt a nyílászáró szerkezetekkel is. A falazatot kívül-belül pelyvás sárral tapasztották és háromszori fehér meszelést kapott.
Sisa Béla, az Országos Műemléki Felügyelet munkatársa így írt az épületről: "A szélmalom helyreállítása 1973 tavaszán fejeződött be. Az ünnepélyes átadáson a kétpárköves malom újra működött. A próbaőrlés alkalmával kukoricadarálásra és búzaőrlésre került sor."
A felvételek 2023. szeptember 7-én készültek.
 |
| A malom, ahogy először megláttuk |
 |
| Sajnos teljesen körbe van építve lakóházakkal |
 |
| Ferivel... |
 |
| ...és velem |
 |
| Egy régi malomkő a malom közelében |
 |
| A malom belseje |
 |
| A gondnok, Vass József, aki körbekalauzolt minket a malomban... |
 |
| Egy malomkő |
 |
| Fényképek a falon.... |
 |
| Feljáró a további három szintre |
 |
| Az őrlés a következő szinten történ.... |
 |
| Itt alul látszik a malomkő |
 |
| Szép magyar búza... |
 |
| A malomkő... |
 |
| ....és a garat |
 |
| A meghajtó szerkezet... |
 |
| Már jövünk lefelé |
 |
| Régi zsákok... |
 |
| Kilátás a malom ablakából |
 |
| Dankó Pista szobra a malom mellett... |
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:
