A
munkácsi vár megtekintése után Verecke felé vettük az irányt, ahol némi üröm is vegyült az örömbe. Nem várt fogadtatásban volt részünk a Vereckei-emlékműhöz vezető gyalog út elején. Az ukrán nacionalista Svoboda párt tagjai szobrot avattak, és épp odaérkezésünkkor tartott ott a szónok, hogy a lengyeleket és a magyarokat szidta. Páran felkísérték csoportunkat az emlékműig, hogy "ne féljünk", és megkérdezték, hogy elvesztettünk-e valamit, vagy miért jöttünk ide. Az emlékműnél szomorú látvány fogadott bennünket, fehér festékkel összemázolt, horogkeresztekkel meggyalázott emlékmű képe tárult elénk. A koszorúk szanaszét dobálva, üres festékesdobozok, a festék még ragadt, meg sem száradt az emlékművön, letört emlékmű darabok a földön, YPA felirat, ami az ukrán felkelő hadsereg rövidítése.... Felkötöttük a piros-fehér-zöld szalagot, ami távozásunkat követően talán pár percig még ékesítette Vereckét....
A mi csoportunk volt az első, aki ezt felfedezte, mármint a magyarok közül, hiszen a rongálás az odaérkezésünk előtti órákban történhetett. Mindannyian felháborodottak és zavartak voltunk, még a Himnusz éneklése is elmaradt. Aztán lefelé jövet újra a hatalmas ukrán zászlókat lengető "barátaink" között kellett elhaladnunk, és ismét minket szidalmaztak, de szerencsére nem vertek meg bennünket.
Innen a szolyvai emlékparkba mentünk, mely a sztálini terror áldozatainak állít méltó emléket, majd a beregvári Schönborn kastély megtekintésével zártuk a napot.
A felvételek 2011. március 27-én készültek.
Útközben a Vereckei-hágóhoz
 |
A Latorca partján tartott rövid pihenő után indultunk tovább Vereckére |
 |
Faházak az út mentén |
 |
A felvételek a buszból készültek... |
 |
Errefelé szokás a házak udvarán felállított feszület |
 |
A havas vereckei táj |
A Vereckei-hágó
 |
Már gyalogosan megyünk a Vereckei-emlékműhöz - a Trianon előtt Magyarországon itt volt a lengyel-magyar határ, ahol most a Svoboda párt tagjai szobrot avattak, akik minket nem nagyon láttak szívesen. |
 |
Itt már megpillantottuk az emlékművet, de még nem tudtuk, hogy milyen állapotban van |
 |
A megrongált emlékmű |
 |
Kilátás a havas hegyekre |
 |
Felkerül a nemzeti színű szalag |
 |
A csípős hidegben végre kisütött a nap |
 |
Búcsú az emlékműtől |
Útközben Szolyva felé
 |
Ismét a buszban ülünk, és gyönyörködünk a tájban |
Szolyva
 |
Megérkeztünk Szolyvára - az emlékpark alapköve |
 |
A kő emléktáblája |
 |
A sztálini terror idején elhurcolt emberek emlékére készült ez az emlékpark. 1944 őszén a Kárpátalján élő 18 és 50 év közötti férfi lakosság nagy részét elhurcolták "málenykij robotra", kb. 30-40 ezer embert,
közülük csak harmaduk tért vissza. |
 |
A Mártírok kápolnája az emlékparkban |
 |
Írások, visszaemlékezések a kápolnában |
 |
A kápolna |
 |
A kegyeleti hely középső része közelről |
 |
Az elhunytak nevei településenként vannak felsorolva |
 |
A II. világháborúban elhunytak emlékére állított jelképes sír |
 |
Kopjafa a kereszt mögött |
 |
Szépen nyíló krókuszok a parkban |
Beregvár
 |
Szolyvát elhagyva megérkeztünk Beregvárra - ezt a fát mindannyian megérintettük,
mert erőt sugároz. |
 |
A Schönborn grófok egykori kastélya Beregváron |
 |
Az 1895-ben épült beregvári Schönborn kastélyban jelenleg szanatórium működik, így be nem tudtunk menni. |
 |
Egy korabeli szokásnak megfelelően 12 bejárata (hónapok), 52 terme (hetek) és 365 ablaka (napok) van. |
 |
Kis mesterséges tó a kastély közelében |
 |
Béka a tóban |
 |
Őzek a kastély mellett |
 |
Gyöngytyúkok |
 |
A tavat körbe sétáltuk |
 |
Fák az ősparkban |
 |
Az Örök fiatalság forrása, én is megmosakodtam benne... |
 |
Ismét visszajutottunk a kastélyhoz |
Vacsora a szállásunkon
 |
Este a vacsoránk - húsleves... |
 |
...és pörkölt tésztával, savanyúsággal |
A beregvári Örök fiatalság forrása
Úgy tartja a monda, hogy aki a beregvári Örök fiatalság forrásának vizében megfürdik, vagy megmosakodik, az örökké fiatal marad. Volt egyszer egy asszony, aki nagyon féltékeny volt a férjére. Minden nap, mikor hazajött az ura a munkából, kifaggatta, hogy merre járt, mit csinált, kivel találkozott. Örökösen attól félt, hogy a férjének más, fiatalabb asszonyok tetszenek. Történt egyszer, hogy az ember fáradtan jött haza az erdőből, megállt a forrásnál, jót ivott belőle, megmosta az arcát. Gondolta, minek siessen haza a zsémbes asszonyhoz, hát leheveredett a forrás mellé, és elaludt. Mikor felébredt újra ivott, majd indult hazafelé. Otthon az asszony megint elkezdett veszekedni vele, hogy merre járt ilyen sokáig, de éppen háttal állt neki a férje, így nem látta annak arcát. Mikor megfordult, nagyon elcsodálkozott. Az ura megfiatalodva, sötét hajjal állt előtte, fiatalos tűz égett a szemében. Ekkor az asszony azt hitte, hogy tényleg szeretője van a férjének, mert szerinte csak egy új szerelem képes így megváltoztatni valakit. Addig-addig faggatta a férjét, míg az elmondta, hogy a forrásnál járt. A telhetetlen asszony másnap visszament az urával a forráshoz, ahol elkezdte inni a vizet, és megmosakodott benne, hogy ő is szép fiatal legyen. Olyan sokáig mosakodott, hogy már a férje megelégelte, kérte, hagyja abba, de az asszony hajthatatlan volt. Végül az ember karon ülő kisbabaként vitte haza a feleségét.
A beregvári Schönborn kastély legendája
Egyszer régen az egyik Schönborn grófnak gyönyörű, fiatal felesége volt. Nagyon szerette szép hitvesét, minden kívánságát teljesítette. Egy alkalommal vadászatot tartottak, sok vendég gyűlt össze a kastélyban, és a grófnénak megtetszett az egyik vendégségben lévő fiatalember. A vonzalom kölcsönös lett. Mikor eljött a vadászat napja, a grófné erős migrénre hivatkozva otthon maradt. A fiatalember is betegséget színlelt, így ő sem ment a többiekkel. A gróf a vadászaton végig szeretett feleségére gondolt, így hamarabb indult haza, gondolta majd örömet szerez az asszonynak, aki talán már jobban is van, és egyedül sétálgat a kertben. De mivel nem találta a feleségét sem a kertben, sem a szobájában, gondolta benéz a beteg vendég szobájába is, hogy vele mi van. Majd meghűlt a vér benne, mikor benyitott a szobába. Ott találta a két "gyengélkedőt" egymás karjaiban. Épp háromnegyed öt volt. Ekkor a kastély órái megálltak, és azóta is háromnegyed ötöt mutatnak. De mivel a gróf nagyon szerette a feleségét, beleegyezett, hogy a szerelmesek legyenek egymáséi, és még a kastélyt is a feleségére hagyta. Ezek ketten összeházasodtak, de az asszony hamar rájött, hogy rosszul választott, a volt férje viszont már nem fogadta vissza. Ekkor a grófné bánatában kiugrott a kastély egyik emeleti ablakából, és szörnyethalt.
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése