A beregszászi piacozás és
városnézés után indultunk a messzi, fenyvesekkel övezett, 1000 m magasságban fekvő gyönyörű Szinevéri-tóhoz, ahol szikrázó napsütésben, befagyott hómezővé varázsolt tó fogadta csoportunkat a télies tájban. De közben rövid pihenőt tartottunk Izán....
A felvételek 2011. március 29-én készültek.
Iza
|
Mielőtt a Szinevéri-tóhoz értünk volna, megálltunk a Huszt melletti Izán, ahol szép vesszőből font, fából faragott,
és egyéb dísz és használati tárgyak sokaságából válogathattunk és vásárolhattunk. |
Útközben a Szinevéri-tóhoz
|
Már közeledünk a Szinevéri Nemzeti Parkhoz |
|
A Talabor folyó |
|
Ahogy közeledtünk a nagyobb hegyek felé, úgy egyre több hófoltot láttunk |
|
Magyaros motívumú napsugaras homlokzatú ruszin faházak |
|
Ez a felvétel még a buszból készült..... |
|
...de itt már megkezdtük gyalogutunkat a tóhoz |
|
Az út mellett csordogáló patakon sok ilyen kis vízesés látható |
|
A tavat csak gyalog lehet megközelíteni egy kb. 500 m-es úton |
|
Egyre nagyobb a hó, de hideg nem volt |
A Szinevéri-tó
|
Megérkeztünk a befagyott tóhoz... |
|
A tó jege |
|
Napozás |
|
Szia.... |
|
Szín és Vír fából faragott szobra |
|
A Szinevéri-tó közel ezer méter magasan fekszik, fenyőkkel borított hegyek veszik körül. A tó több ezer évvel
ezelőtt keletkezett egy földcsuszamlás következtében, a monda szerint Színy és Vír után kapta nevét,
akikről a képek végén olvasható a legenda. |
|
Tábla az Árpád-vonalról |
|
Kellemes sétát lehet tenni a tó körül, ahol táblák jelzik a környék jellemző állat- és növényvilágát |
|
Szín és Vír hatalmas szobra |
|
Hű, de kicsi vagyok.... |
|
Innen már indulunk visszafelé |
Visszafelé a tótól
|
A II. világháborúban a Vörös Hadsereg támadása ellen kiépített Árpád-vonal része volt az ilyen,
és ehhez hasonló harckocsi akasztó gúla. |
|
A Tiszába ömlő Nagy-Ág |
|
Szintén a Nagy-Ág |
|
Az Árpád-vonal részét képező bunkerek a II. világháború idejéből |
|
A bunkerek környéke |
|
"Asszonyvallató" híd a Nagy-Ág felett |
|
A lengő fahíd népies elnevezése, ami abból ered, hogy régen,
a férj hosszabb távollét után hazatérve úgy győződött meg a
felesége hűségéről, hogy az asszonyt felküldte a hídra, és addig
rázta a hidat, míg felesége be nem vallotta hűtlenségét. |
|
Marika volt az egyetlen asszony, aki végig mert menni a hídon |
Este a vacsoránk Beregszászon
|
A mai vacsoránk gulyásleves és..... |
|
.....nagyon finom túrós tészta volt |
|
Festmény az étkező falán a huszti várról, a vár feletti felhő Nagy-Magyarországot idézi |
A Szinevéri-tó legendája (ruszin monda)
A Szinevéri-tó keletkezésére megvan a tudományos magyarázat, egy földcsuszamlás, de a monda sokkal szebben mondja el a történetet.
A környék urának volt egy gyönyörűséges szép, kék szemű lánya, Színy (ami kéket, kékecskét jelent). A lány egyszer kisétált a mezőre, ahol a fiatal, fess bojtár, Vír legeltette a nyájat, és csodálatosan furulyázott. Első látásra egymásba szerettek a fiatalok. A szép Színy ezután gyakran járt ki egyedül, és találkozott a szerelmével. Sokat beszélgettek, sok szép órát töltöttek együtt boldogságban. Az apának feltűnt, hogy a lánya sokat sétál egyedül, hát meghagyta a szolgálóknak, hogy lessék meg a lányát. Mikor az uraság tudomására jutott a szerelmesek története, szörnyű haragra gerjedt, és megparancsolta az embereinek, hogy végezzenek a bojtárral. Vír gyanútlanul üldögélt, várta szerelmét, és furulyázott. Ekkor a rosszakarói egy nagy követ gurítottak le a magasból, ami megölte a fiút. Mikor Színy odaért, és meglátta halott szerelmét, elkezdett sírni, és csak sírt, és sírt, és sírt, míg a völgy megtelt a könnyeivel, és tó lett belőle.
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: